2018.06.23.
Igy, Monogrammal, azt is csak többszöri unszolásra, némi vonakodás után írtad talán utolsó beszámolód végére a Zeneszónak Tanár Úr. Akkor nem gondoltuk; senki, talán még Te sem.
Néhány napja mesélte el Kata Asszony - életed 52 esztendeig hű társa - az idei március 6-ának az évtizedekig megszokottól váratlanul eltérő befejezését. Mert ahogy mondta, minden áldott nap általában fél 2 - 2-ig ültél, dolgoztál éjjelente a számítógép előtt. Aznap - talán életed legmeghatározóbb személyisége - Kodály Zoltán 51. halálévfordulója volt, a hagyományok szerint Farkasréten: "A szóbeli megemlékezés, a tisztelet sírra helyezett virágai mellett az énekszó mindenkori része az alkalomnak. Idén igen messziről érkezett tagokból álló kamarakórus adta színvonalas zenei részét a megemlékezésnek" (idézet Tőled...), majd Missa Brevis előadás a Teréz-templomban. Ez utóbbi jótékony gyűjtést célzott, eredetileg - ahogy több leveledben is említetted; "a galyai" - Kodály-kápolna megroppant állapotú harmóniuma helyreállítására. (s az már csak a "kései bónusz", hogy miniszteri segítséggel az egész kápolna felújítását sikerült megtámogattatnunk..)
"Este 11 körül értünk haza, nekidőlt az ajtófélfának, majd azt mondta, elmegyek lefeküdni.."
S ettől kezdve decrescendo, grave és.. ..És tíz nappal később, június 22-e délutánján itt ülünk százával hitetlenkedve, egymás tekintetében mégis valami fogódzót keresve az urnád előtt, a kecskeméti evangélikus templomban Ittzés János püspök úr gyász-istentiszteleti gondolatait hallgatva. Az emberségről, a kitartásról, a derűről és a mindenekfelett megkérdőjelezhetetlen szakmai tudásról, mely mély humánummal, ugyanakkor már-már érthetetlen szerénységgel párosul.
Négy megemlékezés - Erdei Péteré, Vashegyi Gyuri szavai Kiss-B. Atilla Kossuth-díjas tenorunk tolmácsolásában, Jámbor Zsolt, a barátságodra méltán büszke fiatalabb nemzedék hangján, és kecskeméti "Díszpolgártársad", a Nemzet Művésze, Buda Ferenc költő - mind-mind ugyanezeket a kifejezéseket írta körül. Végezetül az idézett "Életút" utolsó mondata: Június 12-én úgy távozott el, ahogy élt: békésen, szerényen, szelíden.
Kivételesen megtisztelő volt – bár megrendítő a múlt idő használata - Veled együtt tenni Hymnusért, Erkelért, s legutoljára "Galyáért".
Köszönöm, köszönjük Tanár Úr!
S.Á.
Együtt az Erkel Színház színpadán, Hoppál P., Ókovács Sz., Kiss Tamásné,
ITTZÉS MIHÁLY, és Berkesi S. társaságában
© 2013 Erkel Ferenc Társaság